Hétfőn történt, hogy kedves barátnőm unszolására felkeltünk hajnalok hajnalán, sőt még egy kicsit előbb, hogy kimenjünk a normafához napkeltét nézni. Nehezen keltem, mint mindig. A virslit is majdnem a fazék mellé szórtam,de azért sikerült betalálnom, még a török kávéval sem forráztam le magam pedig inkább még álmokat láttam, mint a konyhát.
Beültünk a kocsiba a termoszban ott lötyögött a KV és az alufóliában még gőzölgött a virsli. Kicsit későn értünk ki ezért a nap már hajszálnyival a látóhatár fölött volt, de még nagy volt és nagyon vörös és még bele is lehetett nézni. Bár szerintem a naplementék szebbek, –főképp vihar után, amikor még sok a felhő az égen, de már felszakadozott- mégis életvitelünknek köszönhetően a napkelték kuriózumnak számítanak. Utoljára tavaly nyáron láttam napkeltét a sivatagban, azelőtt meg valami buli után, de arra nem igazán emlékszem. Na mindegy
Visszafele jövet pont a Lehel tér fele vetődtünk és spontán ötletünkből fakadóan betértünk a piacra. Már régóta vágytunk a reggeli piacozásra de mint említettem ezt sajnos ritkán engedi meg a 10kor kelős bioritmus. Szóval bementünk a piacra és vettünk kelbimbót, céklát, parát, felvágottat, savanyú káposztát, csalamádét, kolozsvári szalonnát és talán még valamit amire még nem emlékszem.
Mikor hazaértünk az eddigiek már predesztinálták a Nagyis-főzést. Úgyhogy szétnéztünk a hűtőben, előkerült a mirelit borsóL, a laskagomba egy kis disznó(comb) némi vaj meg a fűszerek, hozzácsaptuk a szalonnát és a kelbimbót. És megalkottuk a tervet: Zöldséges aprópecsenye párolt gombával és párolt zöldséggel.
